Mi valamiért sokkal jobban értékeljük azokat, akik nem feleséget választanak egy tanyán, nem sztárboxolnak, vagy nem a milliárdos szerelmüket keresik főműsoridőben, hanem valóban tettek is valamit azért, hogy megismerjük őket. Visszarepültünk tehát az időben és találtunk néhány sztárt (oké, ismert embert) akiknek különös kávézási szokásiak vannak. Jöhetnek?
Johann Sebastian Bach rövid operát írt a kávé nevetséges megszállottságáról
A híres barokk zeneszerző betegesen imádta a kávét, egyszer feljegyezték róla, hogy egy vendégségben a zsebébe öntve szerette volna hazavinni….. Bár nem a humoráról híres, 1732-ben munkatársa, Picander egyik mulatságos verséből alkotta meg a Kávékantáta című művét. Hozzátesszük, Bach számtalan egyházi kantátát írt, nem viccelt volna a műfajjal, hacsak nem veszi észre, hogy azokban az időben a kávét veszélyes társadalmi “bűnnek” tekintették. Elegáns fricska ….
Benjamin Franklin imádott kávézókban lógni és dílerkedni
Benjamin Franklinről tudni kell, hogy Amerika alapító atyjai közül az egyik. Ám nem mindig volt ennyire komoly. Amíg Londonban élt, Franklin a kávéházi szabadúszók édes életét élte, ahol politikai megbeszéléseket tartott, sakkozott és csak lógott, csillezett, elvolt, hallgatta a pletyiket, beszélgetéseket. Még a nővérét is arra utasította, hogy a leveleit kedvenc londoni kávézójába küldje.
Mindemellett rendkívül jó üzletember is volt, mert a saját kávébabjait árulta (szóval afféle díler volt), és azt tanácsolta, hogy soha ne induljon hajóútra saját kávékészletei nélkül… És az üzlet beindult….
Voltaire állítólag napi 40-50 csésze kávét ivott.
Voltaire, a híres szatirikus, aki a Candide-ot írta, talán az egyik leglelkesebb kávéfüggő a történelemben. Állítólag naponta 40-50 csésze kávét fogyasztott a kedvenc csokoládé-kávé keverékből. Nyolcvanéves koráig élt, bár orvosa figyelmeztette, hogy szeretett kávéja meg fogja ölni valójában nem ez történt. Egyszerűen végelgyengülésben halt meg.
Tudod hány cukrot rakott Søren Kierkegaard a kávéjába?
Szegény Kierkegaard legnagyobb bűne, hogy ismertté vált és bár valószínűleg kevesen tudják miért, de afféle intelligens(nek) szánt humor forrása. Ha legközelebb hallod a nevét tudd, hogy egy dán filozófus volt és ahelyett, hogy viccesen beszállsz egy vitába róla és a gondolatairól (amit úgysem olvastál) íme egy vérprofi infó róla. A dán filozófus eléggé válogatós volt, nem minden kávét ivott meg. Ha kiválasztotta sem volt vége, egy hegynyi cukrot halmozott a csészéjébe, majd fekete kávét öntött bele, hogy feloldódjon. Emellett 50 különböző kávéscsészéje volt, és mindig megkérte a titkárnőjét, hogy válasszon egyet, és adjon egy érvényes filozófiai indoklást a választásra. Fura egy kávézási szokás, nem?
L. Frank Baum minden reggel négy-öt csésze kávét ivott tejszínnel és cukorral.
Ha hirtelen nem ugrik be ki ő, nos ő írta az Óz a nagy varázslót. Szokása volt, hogy minden reggel pont 8-kor kelt, de egy kicsit bonyolultabban, mint te, mert még az ágyban elfogyasztott 4-5 csésze kávét egy rakat cukorral, mielőtt kikecmergett az ágyból, valószínűleg addigra a szükség is hajtotta. Állítólag ennek a napindító rutinnak is köszönheti, hogy meg tudta írni az Óz-t. Gyakorlatilag reggel 9-re kávé és cukorsokkot kapott. Látszik is a művön. Persze rengeteg más embernek is voltak / vannak különös kávézási szokásai. Ha neked is (vagy csak rajongsz a kávéért) akkor kattints, szerezz magadnak egy finomat!